Fantasy

FELKAVART EMLÉKEK

By: Nanaka

Egy sűrű sötét erdőn át vezetett utam,sehol egy falu,vagy akár csak egy árva lélek is.A hatalmas fákat kezdte belepni a sűrű növényzet,néhány fa azonban megőrizte valódi szépségét,itt-ott pár madárfészket is észrevettem.Ahogy haladtam utamon,szemem láttára megelevenedett a táj.A sötétséget vakító fény,a riasztó csendet madárdal,és vízcsobogás váltotta fel.Kis facsemeték tövében csodaszép virágok színpompás világa tárult elém,ami maradásra késztetett.Nem is haboztam sokáig,letelepedtem a puha bársonyos fűre.Körbepillantottam magamkörűl,majd elfeküdtem a nap által felmelegített fűben.Szikrázó napsütésben lehetett részem,amit nem is bántam,mivel a szemem már kezdett átálni a sötétséghez.Élveztem minden cseppjét ennek a csodálatos időnek,a szellő lágyan simogató érintését,a pompás virágillatot,a kis patak halk csobogását.Pár pillanat múlva mégis felülkerekedett rajtam a fáradtság a kimerültség.Nem bírtam tovább nyitvatartani szemeimet,úgy érzetem muszály pár percet pihennem.Szemeim lassan lecsukódtak,lélegzetem töredezettebbé vált,szívem halkan alig észrevehetően lüktetett tovább.A feledhetetlen táj,az álom,a pihenés világába taszított,bármennyire is küzdöttem ellene.Néhány óra múlva a lenyugvó nap vörösen izzó nyaldosó sugaraira ébredtem.Nyujtózkodtam egy kicsit,feltápászkodtam a földről,bár elég nehezemre esett.Visszanéztem ideiglenes ágyamra,majd érzékeny búcsút vettem ettől a csodálatos,és lenyűgöző vidéktől.